Barátaim a (z)űrben

Tegnapi nap Ricsi barátom ismét aktiválta magát pár év után, és egy D&D 3 kaland mesélésébe kezdett. Engem is meghívott, és mivel én inkább mesélni szoktam, mintsem játszani, így kifejezett felüdülésnek számított ez. Be is száltam a csapatba. A történet Forgotten Realms világán, Faerűn-ön játszódik, valamikor az ottani időszámítás szerint az ezres évek környékén. A csapat tagjai: Vadász Norbi (Askrr a zsoldoskatona), Györgyi, Norbert kedvese (Lorie a tolvajlány), Vánczku Pisti (Adrinor, Tempus papja) és jómagam (Snot Acura a bajkeverő mágustanoc és tiszteletbeli tolvaj) Csak ízelítőül - no meg memoriternek - felvázolom mi is történt ebben a kezdő kalandban:

Én, Snot Acura (de hívjatok csak Snotnak) éppen hazafelé tartok keletről, lábam a nyakamban, mert nyomomban vannak Nagamo varázsló fogdmegjei. Nagamo volt az a balga, aki elvállalta a tanításomat, de nem tudta, hogy apám egy neves tolvaj odahaza, és a vér nem válik vízzé. A mester laborjának kifosztása legalább annyira érdekelet, mint a mágia elsajátítása. Amikor azonban ráuntam az örökös elméletre, hogy jobban tudjam kontrollálni képességemet, akkor fogtam magam, és egy csellel bejuttottam Nagamo laborjába és mindenféle “hatalmas” varázstitkokat vettem magamhoz, azzal, hogy majd otthon, a világ nyugati felében jó pénzért továbbadom őket. A varázsló persze utánam küldte az embereit, akik azóta is a nyomomban vannak. Szerencsére nem a legokosabb fajták, így jó nagy előnyre tettem szert. Így jutottam el, az Arany Út mentén A Végtelen Puszták déli részén a Ködök Tavának partján fekvő Almorel városába. Gondoltam itt egyrészt megpihenek kicsit a hosszú hetekig tartó kutyagolás után, másrészt a pénzecském és az ellátmányom is megcsappant, így források után kellett néznem. Így jött kapóra egyik este a fogadóban szürcsölgetve a grogot (lévén Almorel kikötőváros) az a férfi, aki egy munkát ajánlott, jó pénzért. Az egyik helyi templomban - A szelek istenének temploma amúgy - található egy vallási tárgy, egy pálca. Roden Pálcája. Ezt kellene megszereznem neki. Na, mondanom sem kell, ezen elgondolkodtam. A papokkal nem jó ujjat húzni, ezt tudom, de hallomásaim alapján ez esetben kivételt tehetek, ugyanis a templomnak összesen egyetlen papja van itt a városban, és híve sem sok. Az a pap is (Geoff atya) már meglett ember, így nem okozhat gondot megszereznem a pálcát. Az idegen 25 aranytallért ajánlott fel nekem, plusz az esetleges segítőimnek még 5-5 aranyat fejenként. Ez elég jó pénz volt ahhoz, hogy felkeltse az érdeklődésem. És persze ekkorra már volt is egy tervem a pálca megszerzésére.

Másnap elmentem hát az egyik kikötői kocsmába, de nem volt nyitva, mert előző éjszaka a matrózok szétverték a berendezést, így egy másik kricsmibe, a “Részeg Kacsába” kellett mennem. A Részeg Kacsa nem más, mint egy kiszuperált hajó, amit a part szélére vontattak, kikötöttek és a tulaja kocsmát / fogadót csinált belőle. Bementem hát egy sörre, meg hogy szétnézzek, találok-e pár balekot az akcióhoz. Odabenn voltak vagy harmincan. Matrózok főleg, egy thay kompánia, de az érdeklődésemet inkább egy közeli asztaltársaság vonta magára. Egy páncélos fiatalember ült balra, egy egész estét betöltő hát, háttal nekem és jobbra pedig egy fekete hajú, rókaszemű lány, és valamin nagyon beszélgettek. Gondoltam bepróbálkozom, de előtte még mókázom egy kicsit. A szütyőmböl elővettem a köpőcsövemet, meg némi mustármagot és egy ideig azzal szórakoztam, hogy észrevétlenül az asztaltársaságot lövöldöztem, és azon rötyögtem, ahogy a nyakukhoz kapkodnak és értetlenül néznek körbe. Néha rám is pillantottak, de én csak vigyorogtam és kortyoltam a borzalmasan rossz sört. Igaz 2 rézért nem is várhattam jobbat, de takarékoskodnom kellett. Egy idő múlva kedtem erre is ráunni, de amikor egy nagydarab félork jött az asztalukhoz, egyezkedni valamit a páncélossal, akkor ő lett a célpont. Párszor eltrafáltam, de a beste kurafija egyszer nem kiszúrt? Nem tudtam elég gyorsan elrejteni a csövet az ingujjamba. Odajött, megragadta a karom (amivel persze eltörte a nádszál köpőcsövemet), és felelőségre vont. Én persze magarázkodtam, de nem vette be. Sejtettem, hogy ütni fog, és igyekeztem megelőzni őt, de csak félig sikerült. Koncentráltam, és egy imitált ütés közben létrehoztam egy Álomvarázslatot. Hatott is, csak sajnos az ő ökle is. Én ájultan bucskáztam be a pult mögé, ő meg hátraesve elsöpörte a páncélosok és a lány asztalát. Na, ebből lett is ribillió. Amikor magamhoz tértem egy vödör bűzös víztől, akkor már egy foggal kevesebb volt a számban, és istenesen sajgott a képem. Az asztaltársaság megíhvott egy forró rumra, meg ételt is adtak, mert tetszett nekik, hogy egy ilyen kis “mitugrász” így letaglózta azt a félorkot, aki egyébként az egyik hajó elsőtisztje volt…vagy valami ilyesmi. Közben hoztam kintről egy kis jeget az esővízes dézsából és borogatni kezdtem a képemet, majd beszédbe elegyedtem a csapatta. Bemutatkoztunk és hamar rájöttem, hogy Askrr, a dupla méretű váll tulajdonosa egy zsoldos. Nem tűnt túl eszesnek és imádta a pénzt. Ez előnyös lehet, gondoltam. A fiatal páncélos, akit szerteszét lövöldöztem mustármaggal, Adrinor, Tempus ifjú papja, aki hazafelé tart valami csatározásból, de egyátalán nem siet. Ő roppant jóindulatúnak és naívnak tűnt, ami megint csak előny. A lány pedig Lorie…nos ő okzta elsőre a problémát. Ő sokkal ravaszabb és dörzsöltebb volt, mint amilyennek elsőre látszott. Apró kis szócsatákat vívtunk (akkor még), és tudtam, hogy vele vigyáznom kell. Beadtam nekik egy történetet, miszerint Geoff atya másod-unokaöccse vagyok, aki most érkezett látogatóba, és meg akarom lepni az öreget valami “hatásos belépővel”. Fel akartam bérelni a két férfit, meg a lányt, hogy rendezzenek egy színlelt féltékenységi jelenetet a templom előtt, éjjel, jó nagy zajjal, mire a pap kijön, hogy megnézze mi az, addig én besurranok, elemelem a pálcát és kimegyek a hátsó ablakon. Adrinor egyből belement, jó családi viccnek gondolta. Askrr egy ideig közötte az ebet a karóhoz, de némi előleg fejében elvállalta a színészkedést. De Lorie…na ő - a ravasz szukája - átlátott a szitán és egyből tudta, hogy közöm nincs Geoff atyához. Úgy látszik javítanom kell a blöffölési technikámon. Megbeszéltük, hogy éjfél körül találkozunk a főtéren, amelynek közelében a szentély áll. Miután feltápászkodtam a pofonból, amelyet azért kaptam mert “leszajháztam” Lorie-t illetve abból a nyakasból is, amikor Askrr küldött a padlóra, mert fenyegetve érezte magát a tőrömtől. (Naná, éppen szét akarta kürtölni a tervem a kocsmában…mondván, hogy majd ő szerez nekem még embereket erre a melóra), akkor visszaindultam a szállásomra, hogy felkészüljek. Lorie utánam jött és a mólón megbeszéltük, hogy mire is megy ki a játszma. Szakmabeli a kis lotyó, így persze azonnal nagyobb részesedést, és mindenféle biztosítékokat kért tőlem. Na de kérem! És hol van manapság a betyárbecsület? Sikerült vele végül is dupla tarifában megállapodnom (10 arany), de ezért extra feladatokkal bíztam meg. Belement.

Este vártam őket a megbeszélt helyen. Mielőtt odaértek volna, körülszaglásztam a templomot, merre lehet majd megpattanni. Közben megjött Lorie, de a két harcos sehol. Ők ugyan nem, de jött egy milicia őrjárat, négy bárgyú képű gyalogossal. Na, mondom, ezeket is a fene ette ide. El kellett őket csalni. Egy régi trükk jutott eszembe. Némi koncentrálás és kántálás után aktiváltam egy Hangvarázst, minek hatására az egyik közeli sikátorból egy halk, női “Segítség, segítség” kiáltás hangzott fel. A csapat el is iramodott megnézni, ahogy terveztem….csak azzal nem számoltam, hogy Askrr és Adrinor, az a két tökfej éppen akkor ér oda és ők is a hang irányába mennek. Ezért csak jóval később értek a templomhoz, igaz, legalább az őrjárat nélkül. Mindenesetre aggasztó volt, hogy milicisták vannak a közelben. Gyorsan megbeszéltük az akció menetét, én pedig elrejtőztem a templom bejáratának oldalánál, az oszlopok mellett. Lorie és a két fiú megkezdte a színi előadást, aminek hatására hamarosan nyílott az ajtó és Geoff atya jött ki rajta. Amint eléggé eltávolodott, besurrantam. Eddig minden a terv szerint. Odabent az első dolgom volt létrehozni egy “mágiaérzékelés” varázslatot, hogy megtudjam, hol rejtőzik a pálca a szentélyben. Legnagyobb meglepetésemre a templomokban megszokott, mindent halványan belengő mágikus izzáson kívül az égadta egy világon semmi mást nem érzékeltem. Beljebb mentem, és az oltár felett függve megláttam Roden Pálcáját. Semmiféle mágiát nem sugárzott, ám nem árt az óvatosság, gondoltam, és egy “telekinézis” varázslattal emeltem le a pálcát a tartóról. Még ekkor sem történt semmi, így megragadtam, és indultam volna vele kifelé. Megfordultam, és ekkor….szembe találtam magam Geoff atyával, aki a bejárati ajtóban állt. Na, mondom magamban, ez a hibbant lotyó nem tudta lekötni az öreget egy pár percre sem! Szétnéztem és nem láttam más menekülési utat, csak a pap mögötti ajtót, így használtam az utolsó lehetőségem, az “Ugróvarázst” és azt terveztem, hogy egyszerűen átugrom felette-mellette. El is inultam, és sikerült is volna….ha az öreg pap egy ellencsapással nem bénít meg. Ráadásul ugrás közben így, mint egy darab fa, úgy csapódtam a szemközti falnak, majd a padlóra hullottam. Szerencsére erősen markoltam a pálcát, így Geoff - amíg bénult voltam - nem tudta kivenni a kezemből. Időközben a nagy csetepatéra a milicisták, no meg a felbérelt csapattársaim is odasereglettek, és egy kellemetlen patthelyzet alakult ki. Mi ugyan fegyveresek voltuk, de a milicisták többen voltak. Ráadásul - mint kiderült - Askrr és Geoff még ismerték is egymást, így kellemetlen szituáció alakult ki. Amikor magamhoz tértem a kábulatból, az öreg pap kikapta a pálcát a kezemből. Na, mondom, ezt elszúrtuk….menekülni kezdtem hátrafelé a sekrestye irányába, de Askrr utánam jött és elkapott. Most már ő is a végére akart járni. Kínos szembesítés kezdődött, amiben kiderült, hogy az ég adta egy világon semmilyen rokonságban nem állok Geoffal. Már éppen a városőrség kezére akartak adni, amikor ismét felhangzott a távolból egy női “Segtíség, segítség”. Én váltig állítottam, hogy ezúttal nem én voltam. Hamar be is bizonyosodott, mert egy futó női alak tűnt fel a téren, majd nem messze a templomtól összeesett. A milicisták meg Adrinor odasiettek. A nő a városháza egyik szolgálója volt, és azt mondta, hogy amíg mi itt csetepatéztunk, addig a városházáról ellopták a város Szerencsekövét, és a polgármestert pedig elmetszett torokkal, vérbe fagyva találták meg.

Na, több sem kellett! Engem megkötöztek egy bőrszíjjal, majd Geoff, Askrr, Adrinor, meg a milicisták kíséretében elvittek a Városházához. Lorie ekkor valahogy ügyesen kikerült a figyelem középpontjából, így elosonhatott, de a vére nem hagyta és kíváncsian utánunk óvakodott. Amíg mi a Városházán voltunk, Lorie egy furcsa jelenet szemtanúja volt. Ezt onnan tudom, hogy később elmesélte. Egy furcsak, kékesfekete bőrű, vékony, inas alak lépett ki az egyik árnyékos részről, egy térkaput nyitott, majd eltűnt benne, s kisvártatva egy másik követte. A térkapu után pedig csak iszap és halszag maradt.

Eközben az épületben Geoff és Adrinor rájöttek, hogy a polgármestert bizony nem egyszerű késsel ölték meg, hanem a torkát inkább karom tépte fel, mintsem acél. Ez roppant ijesző volt akkor. Askrr és én közben kint várakoztunk, mikor sikerült hatnom a zsoldos eszére és némi arannyal megvesztegetnem, hogy hagyjon futni. Askrr bele is ment, és meglazította a kötelékeimet. Meg is pattantam…volna…ha a fránya városőrök nem vesznek észre. Nagy verenyfutás kezdődött, amiből, mondanom sem kell, én kerültem ki vesztesen. Az eredmény, immáron nem csak a kezem, de a lábam is gúzsba kötötték, és Askrr széles vállán kötöttem ki. Geoff atya intézkedett, majd másnapra halasztotta az ügy vizsgálatának kezdetét. Engem, mint “főbűnöst” a tömlőcbe vetettek, a többieket azonban - mivel őket legfeljebb rendzavarással vádolhatták volna - elengedték. Ők vissza is mentek a Részeg Kacsába aludni. Én pedig a cellában próbáltam ugyanezt, de nem ment. Néhány óra forgolódás után egy hangot hallottam a cella ablakánál. A titokzatos megbízóm volt az, aki elhozta a “fizetségem”. Persze ekkorra már rájöttem, hogy átvert és kettős játékot űzött. Nem a pálca volt az igazi zsákmány, hanem a Szerencsekő. “Okos vagy.” mondta a férfi és egy arannyal teli erszényt dobott be az ablakon. Gondoltam - én kis mohó - belenézek, és csak az isteni szerencse mentett meg, a kígyómarástól. Benne ugyanis az aranyon kívül egy kis Halálkígyó is volt. El is dobtam a szütyőt, de a kígyó elszabadult. Kiáltottam segítségért az őröknek, de nem jöttek, csak azt mondták, hogy kussoljak. Erre sértegetni kezdtem őket, gondolván, hogy ha másra nem, erre biztosan odajönnek. Na ekkor kinyílott az ajtón egy kisebb nyílás, amin egy dühös kis kuytát engedtek be rám. Megbökték a fenekét valami hegyessel, mire megvadult. Az egyetlen utolsó varázslatomat vetettem be rá, egy “Fagyasztó sugarat”. Sajnos ugyan fájt neki, de csak dühösebb lett. Már-már elért a dög, amikor a kígyó megmarta. Ez használt, ugyanis riadtan menekült, én pedig kihasználtam,hogy látom a kis csúszómászót és párszor ráugrottam páros lábbal. Elsőre elvétettem és kis híján megmart, de másodjára pont a fejére érkeztem teli talppal. Addig tapostam, amíg már csak véres húspép maradt belőle. Na de a neheze csak eztán jött! Az örök kedvenc kutyája nagy kínok közt, habzó szájjal kimúlt, mire négy fadorongos smasszer rontott be a cellába, és ájulásig vertek.

Délelőtt úgy ébredtem, hogy minden porcikám sajog, a képem bedagadva, a szám felrepedve, a szemeim alatt lila flekkek. Szerencsére dél körül Geoff atya értem jött és kivitt. Búcsúzóul még beintettem az őröknek. Ne higyjék, hogy nem jegyeztem meg a képüket! Geoff elvitt a Részeg Kacsába, ahol összegyűltünk, hogy megbeszélük a teendőket. Az idős pap reggel egy jósrituáléval megálapította, hogy a követ a “ködben” találjuk. A közelben csak Ködök Taván van ilyesmi, ahol is a párafelhő mélyén néhány ismeretlen sziget lakozik, feltehetően oda vihették a Szerencsekövet. Erre utalhat a Lorie által látott jelenet, illetve az iszap és a halszag is. Geoff atya felajánlotta a Tanács nevében, hogy a Adrinor, Askrr és Lorie - ha már így belekeveredtek az egészbe - némi jutalom fejében a kő nyomába eredhetnek, nekem pedig a “bűnbocsánatért” cserébe, amiért megpróbáltam meglovasítani a Roden Pálcáját, kötelezővé tette, hogy velük menjek…a másik választásom a börtön volt. Ám mivel korábban “beintettem” a börtönőröknek, ezt nem tartottam szóba jöhető alternatívának. Meg aztán minél messzebb vagyok mindentől, Nagamo varázsló emberei annál nehezebben akadnak a nyomomra! Askrr először nem akart velem együtt menni, de némi ezüsstel jobb belátásra bírtam. Eh…ezek a zsoldosok! A tanács egy kis hajót bocsájtott a rendelkezésünkre, és milyen Isteni szerencse, hogy Lorie ért a kormányzásához. Bepakoltunk hát a kis halászhajóba minden szükségesnek vélt dolgot, élelemet, vizet, fegyvert, takarókat, ruhákat, és nekivágtunk a Ködök Tavának….

(folyt köv)