Barátaim a (z)űrben

Két napja Szilvivel megbeszéltük, hogy elmegyünk moziba. Azt mondta, hogy egy “Parfüm” című filmet akar megnézni. Akkor még fogalmam sem volt, hogy mi is ez a mozi; azt hittem valami limonádé romantikus film, vagy az alcímét elolvasva (Egy gyilkos története) legfeljebb egy gyengébb krimi. Becsüccsentünk a moziba, és az első 10 perc után rá kellett döbbennem, hogy mekkorát tévedtem!!! A film ugyanis ZSENIÁLIS! A stílusa hasonló a Farkasok Szövetségéhez, de szerény véleményem szerint minden tekintetben kenterbe veri azt. Nem akarok nagyon spoilerkedni - mert EZT a mozit mindenkinek meg kell néznie - de dióhéjban arról szól, hogy a 1700-as évek közepe felé szüleztik egy gyerek, aki hihetetlen érzékeny a szagokra és illatokra, és a legjobb parfümkészítő akar lenni, hogy mindennek megőrizhesse az illatát…és ennek érdekében igen sok mindenre hajlandó is. A film amúgy a mostanában Mel Gibson nevével fémjelzett “ultranaturalista” vonulatot követi nem egy esetben, így gyenge gyomúaknak módjával ajánlom, de akik nem idegenkednek az ilyesmitől, azok feltétlen nézzék meg. A vége (az utolsó 15 perc) különösen katartikusra sikerül, hatalmas csavarokkal, és már-már filozófikus, többsíkú tartalommal. Én legalábbis több rétegét és értelmezését is találtam a filmnek. A karakterek és a színészek is kiválóak - különösen Dustin Hoffmann és Alan Rickman - de a főszereplő szintén nagyon jól játszik. Egyszóval irány a mozi és, szagoljatok bele ebbe a Parfümbe. Érdemes!